1. rész

A jó minőségű, igényeinket kielégítő mennyiségű és hőmérsékletű ivóvíz mindennapos elvárásunk. Ennek érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az ilyen rendszerek tervezésére és kivitelezésére.
Milyen megoldások állnak a szakembereknek rendelkezésre ennek biztosítása érdekében? Hogyan lehet összeegyeztetni a jogi és szakmai szabályozások előírásait a mindennapi gyakorlattal, és a gazdasági szempontokkal? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat többrészes írásunkban.

A célok megfogalmazása elengedhetetlen. Számos szempontot kell figyelembe venni az ivóvízhálózatok tervezésénél és kivitelezésénél. A választás során ívóvíz minősített csővezetéket, szerelvényeket kell alkalmazni, meg kell felelni ivóvízhigiénia jogi (201/2001 Korm. rendelet) és szakmai előírásainak, szabványainak (MSZ EN 806), a zaj és tűzvédelmi követelményeknek. A vízhálózat legyen energia- és vízfelhasználási szempontból is hatékony. Természetesen a megrendelők konkrét kívánságait a komfort illetve a költségek terén is figyelembe kell vennünk a tervezés vagy kivitelezés során.

Fontos tehát meghatározni és javasolt szem előtt tartani ivóvízhálózataink kialakításakor az alábbi prioritási sorrendet.

• 1. cél: az ivóvízhigiénia. Célja, hogy állandó jelleggel biztosítsa megfelelő minőségben az ember számára nélkülözhetetlen élelmiszert, a tiszta ivóvizet, ezért ennek a célkitűzésnek a legmagasabb prioritást kell élveznie az épületeinkben.
•  2. cél: a hatékonyság. A hőszigetelés, a cirkulációs rendszerekben a hidraulikus beszabályozás célja a kívánt vízhőmérsékletek tartása. Ennek érdekében csőátmérők és vezetékhosszak optimalizálása. A hosszú vagy túlméretezett hálózatok növelik a működési költségeket.
• 3. cél: a kényelem. Az épületekben szétszórtan kialakított csapolási helyek elsősorban a túlzott kényelmet elégíti ki, ami az ivóvízhigiéniát és a hatékonyságot csökkenti. Ezt könnyen és sikerrel úgy tudjuk optimalizálni, ha az építész kollegát és a megrendelőt, valamint esetleg a későbbi üzemeltetőt is bevonjuk a tervezési fázisnál.

A fentiekből látszik, és egyértelműen kitűnik, hogy az ivóvízhálózatok tervezése során nagy hangsúlyt kap a víz minőségének megőrzése, a vízminőség romlás elkerülése. Az ivóvízbiztonság, az ivóvíz higiénia szempontjai mindenképpen meg kell, hogy előzzék az energiahatékonysággal és a komforttal kapcsolatos elvárásokat, amit az ivóvíz élelmiszer volta indokol.

Az ivóvízhigiénia biztosítása érdekében számos olyan magyar jogszabály, szabvány*, szakemberek által készített, tervezési eszközöket felvonultató pályamű** és módszertani levél*** érhető el magyar nyelven, amelyeknek közös céljuk: hogy megoldást javasoljanak a kiváló ivóvíz minőségének biztosítása érdekében, hogy ne jöjjön létre épületeink ivóvízhálózatában másodlagos ivóvízromlás. E cél elérése érdekében legalább az alábbi öt fő tényezőt kell figyelembe venni:

• Vízcsere: A víz folyamatos áramlása biztosított legyen. A stagnálás, pangó szakaszok megszüntetése, elkerülése.
• Vízmennyiség: A hálózat minden szakaszát, minden szerelvényt és eszközt kielégítően kell vízzel ellátni, követve az európai és magyar szabvány által javasolt vízmennyiségeket és kifolyási nyomásértékeket.
• Vízhőmérséklet: a hideg és melegvíz hőmérsékleti szintjének szigorú betartása, a cirkuláció helyes kialakítása.
• Szerelési anyagok: Szakhatóságok által minősített csővezeték, szerelvényanyagok alkalmazása.
• Tervezett működés: Az épület funkciójának alapján a várható használati szokások figyelembe vétele, mint például ritkán vagy évszaktól függően használt csapolók.

Ha a fentieket sorba vesszük, a "kiszámíthatatlan" gyakran maga tényező az épület felhasználója. A működés módja pontosan megtervezhető. A szakszerűen kivitelezett és üzembe helyezett berendezések ellenére a használat során az ivóvíz minőségét a kialakított hálózat tényleges használata határozza meg.

Hálózatkialakítás és higiénia összefüggése

A nagyobb vízcsere, pangó szakaszok elkerülése érdekében gyakori tanács, hogy alakítsunk ki körvezetéki hálózatot. De ez valóban csodaszer lenne? Az egész épület esetén nem célszerű körvezetéket kialakítani, hiszen nagyobb körvezetékes hálózatok esetén nő a csövekben lévő vízmennyiség és vele együtt megjelenik az a probléma, hogy a hálózatban nő a kiürülési idő is, pangás alakulhat ki. Tehát a legcélszerűbb a hálózati kialakítási módokat optimalizálni. Azaz egy társasházban lehetséges alapvezetéknél és a lakóegységenként külön-külön körvezetéket kialakítani, hogy a hálózatban a víz ne stagnáljon, sem a gerincvezetékben, sem a fogyasztói vezetékekben. Ezért is kell, hogy a tervezések figyelembe vegyék az ivóvízhigiénia fent felsorolt öt tényezőjét. Vagyis, amíg ezt akár T-idomos szereléssel, vagy osztós szereléssel is meg lehet tartani, addig megengedett ennek az alkalmazása. De bizonyos esetekben (pl. sorzuhanyzók ipari létesítményekben) mind vízmennyiségi oldalról, mind a szakaszos használat miatt célszerű egy méretezett körvezetéki hálózat kialakítása. A még ritkában használt fogyasztók (kerti csap, fali kút vagy keveset használt szállodai szoba) esetén a rész tömegáramba csatlakoztatott körvezeték adhat megoldást. Ilyenkor az alapvezetékbe, vagy a felszálló strangba egy szűkítést helyezünk, közé pedig egy körvezetéket építünk ki a ritkán használt fogyasztókkal. A hálózat használatakor a főágon alkalmazott szűkítés, ellenállás hatására a körvezetéki mellékágon is kialakul az áramlás, ezzel is csökkentve a pangó csőszakaszokat.

Függetlenül a hálózat használatától, a rendszeres vízcsere természetesen mindig megoldható automata öblítőállomások alkalmazásával. Bár jelenleg ezt a technológiát még csak a nyugat-európai országokban alkalmazzák, amivel biztosan tudják kezelni a stagnálás miatt keletkező problémát. Ilyenkor a hálózat végére helyezett öblítőállomások elektronikusan beállított időközönként nyitnak, így a hálózatban pangó vízmennyiséget tudják csökkenteni.

Természetesen a körültekintő tervezés és anyagválasztás tovább növeli az ivóvízhigiéniát, a jól megválasztott átmérő megfelelő vízáramlást eredményez, ami hozzájárul ahhoz, hogy vízvezeték-rendszer csőfelületein nem szaporodnak a mikroorganizmusok, és ezáltal nem járulnak hozza a csiraképződéshez vagy a baktériumok szaporodásához sem.

Zárszóként fontos megjegyezni, hogy az épületgépész szakemberek kiemelt feladata, hogy az értékes ivóvíz mindig tisztán, frissen és az előírt mennyiségben, hőmérsékletben folyjon a kifolyási pontokon. Érzékelhető, hogy a téma komplex és kérdések is biztosan maradtak az olvasók számára. Éppen ezért a következő hónapban az energiahatékonyság szempontjait fogjuk megvizsgálni.

Hivatkozott irodalom:

* MSZ EN 806 szabvány
** Dr. Barna Lajos Phd: A biztonságos ivóvízellátás megteremtésének tervezési eszközei:
MMK azonosító: 10-2017-ÉGT
*** Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról ÁNTSZ Módszertani levél 2017/2